- Az a baj, hogy ma felébredtem és tudtam, hogy valami nem jó. Megnéztem, és nem volt pénteken gép Londonba. (A)
- Ismerem ezt... én is így ébredtem, úgy ébredtem, hogy rossz, hogy itt ébredtem. (én)
- Nincs gép akkor, mondjuk, mire mondta, hogy hazajön akkor van. (A)
- Most a gépen kellene lennie, ugye? -a válasz igen- a felhívom, nem ismeri a számom, ha felveszi vagy be van kapcsolva, akkor sajnálom..... cseng..... felvette.... sajnálom, de lehet késik a gép... (én)
- Felhívtam a Ferihegyet, igen, késik, 5 percet.... (A)
- Sajnálom. (én)
- Ezt most nem érdemeltem meg, nagyon nem. Minden nő kurva, vagy az lesz. (A)
- Én sem. Ti tesztek azzá.... (én)
- Most megint gonosz leszek. Mit csináljak? Bíztam benne, ha elmondá...azt utálom, ha hülyének néznek... legalább kikapcsolná a telefonját... tudtam, éreztem, ezt megérzem, ha átvernek, pedig azt hittem, ez egy normális nő... (A)
- Szereted... azt hiszed, hisszük, ŐőŐ nekünk való... (én)
- Adj pénzt! (A)
Vodkás poharak, bár "senki" sem dohányzik, 1 üres doboz vörös Marlboro mire megjönnek a többiek. Mosolygunk, mert MI mosolygunk, akkor is ha nagy a baj. Mert A szerint és szerintem: Inkább 100 irigy, mint 1 sajnáló. És mikor nem gáz, a sminket lesírva ülök egy asztalnál, remegő kézzel hajat tekergetve, ő meg láncdohányzik, jeges kezekkel, fejét az asztalba verve. És huszonpár évesen tanácstalanul néz rám, én meg rá,,,, és elfogyott minden szó, elfogyott minden remény, és látom rajta, hogy elvesztette épp, AZT, ami nélkül nem lehet, a hitet.... gondolom, csak egy időre tűnik el.....
Megérkeznek.
A srácok: - Mi van veled A! Mire vodkázol?
- Arra, hogy szép az élet, és hogy egy olyan nővel ülök itt, akit több annál is, hogy fűzném, mert Ő több annál..... (A)
Srácok: - Akkor te nagyon menő vagy Dóri. Viszont rajtad nem látszik a vodka sem. :)
- Én ma nem iszom,nem cigizem, hogy miért az egy hosszú történet. (én)
Srácok: - És szerdán egy szülinap?
- Vagy jobban mint a szülinapos, vagy nem megyek. (én)
Új érkező: - Elsőre azt hittem, hogy valami hülye stylist celeb picsa vagy... de ahogy beszélgetünk... Most azt mondom, maradj ez a őszinte, lelkis lány, és ne változz....
((Köszönöm, nem szeretnék))
- Indulok haza gyerekek! Puszi Anya, holnap fizetek! (A)
- Ne szólíts így! (én)
- Lehet, hogy jobb, ha megszokod. (A)
Egyetlen pocsolyát sem kerülök ki hazafelé, mint a gyerekek. Mert az vagyok, hiszek a csodákban... és abban is, hogy nincsenek. Otthon magam szárítok cipőt, zoknit, én főzök magamnak teát, mint a felnőttek... és most mindent megadnék egy aggódó szidásért, hogy miért jöttem haza vizesen.
Recent Comments